Bizonyára elgondolkodtatja őket, azt a mintegy 200 milliónyi síelőt és 70 milliónyi snowboardozót világszerte. Vajon a síbalesetek a) mások hibájából adódnak, akik felelőtlenül viselkednek, vagy b) szerencsétlen, kiszámíthatatlan események?

Mindenesetre általában megfigyelhetjük a személyes felelősség valamiféle hiányát. Hiszen ha csak azt vesszük, hogy az alkohol a hegyen elköltött ebéd normál velejárója, illetve, hogy a legtöbb felnőtt síelő nem visel bukósisakot – és félreértés ne essék, nem áll szándékunkban „hegyi beszédet” tartani. De ha egy pohár ital után a volán mögé már nem ülünk, akkor miért száguldozunk spicces állapotban meredek lejtőkön lefelé? És miért síelünk szívesebben szőrös sapkákban, mikor már kerékpározni sem indulunk el bukósisak nélkül? Úgy gondoljuk, megfelelően viselkedünk. És azt hisszük, hogy a balesetek legfőbb okozói azok a kezdők, akik a képességeikhez képest túlontúl bevállalósak, és egy számukra nehéz terepen szó szerint kicsúszik a talaj a lábuk alól.

A színésznő balesete is azt mutatja, hogy nem mindig ez a helyzet… A súlyos síbalesetekről szóló tudósítások azt a benyomást keltik a legtöbb emberben, hogy a síelés veszélyes sport. Valójában az ábra azt mutatja, hogy más, extrém sportokkal összehasonlítva nem az.

A legátfogóbb tanulmány egy skót orvos, Dr. Mike Langran nevéhez fűződik, aki a www.ski-injury.com weboldalt is működteti. Az orvosi ellátást igénylő síbalesetek száma nagyjából az egész világon átlagosan 2-4 között van minden ezer síelőre naponta, ez a szám kissé magasabb Görögországban és Japánban. A halál kockázata egymillió síelőre 0,7, míg 0,46 haláleset jut minden egymillió snowboardozóra.

Langran nem tekinti veszélyes sportnak a síelést. „Ha több síelő van, több balesetet is lát az ember. Ha van valami, ami miatt csökkent a balesetek száma az elmúlt öt évben, az a carving elterjedése, ami megkönnyíti a sízők számára a fordulást és a megállást. A jobb kötési technológia és a sípályák egyre korszerűbb karbantartása is hozzájárul a kockázat csökkenéséhez.” Arról nincs információ, vajon több baleset történik-e a nehezebb pályákon, de azt tudjuk, hogy a kezdők a legsebezhetőbbek.

A legtöbb baleset esésből következik, mert a síelők elveszítik az uralmukat a sílécük felett, túl gyorsan ereszkednek lefelé, és nem a képességeiknek megfelelő pályát választanak. Kb. a balesetek 10 %-a történik ütközésből kifolyólag, 5 % a liftek használata közben és 5 % nem megfelelő felszerelés miatt. És a legtöbb síelő szilárd meggyőződésével ellentétben ők több ütközést okoznak a pályákon, mint a deszkások. Az is tény, hogy a balesetek többsége délután történik, az ebéd utáni futamokon, amikor sokan már alkoholt is fogyasztottak és fáradtabbak. „Minden olyan dolog, amely növeli a bátorságot, mint az alkohol, kerülendő síelés közben – mondja Langran. „A nap végére az ember szemei és lábai már nem működnek úgy, mint az elején, ezért látunk annyi péntek délutáni balesetet.” Langran elismeri, hogy a bukósisak használata számos vitát indított már el. „Skóciában ma a síelők 40 %-a visel bukósisakot, az 1997. évi 5 %-hoz képest, de nem tapasztaljuk a sérülések csökkenését, és ez nagyon kiábrándító. Azt tanácsolnám a síelőknek, hogy mindenképpen vegyék fel, de ne gondolják, hogy attól sebezhetetlenné válnak.”

Januárban Ausztriában életét vesztette egy osztrák hölgy, Beata Christandl, aki a német politikussal, Dieter Althaus-zal ütközött. A nőn nem volt sisak. A férfi, aki viselt bukósisakot, túlélte a balesetet. Gyorsan reagáltak az osztrák hatóságok: az új rendelet szerint minden 15 év alatti gyermek számára kötelezővé tették a bukósisak használatát. Egyébként a „sisak-szabályozás” már korábban is létezett: Olaszországban minden 14 év alatti, Szlovéniában minden 13 év alatti gyermek számára kötelező a bukósisak használata. Andorra, Lapföld és Norvégia ingyenesen biztosítja a védőeszközt a gyerekeknek, noha senki nem gondolja, hogy az ára az oka annak, hogy a többség nem hordja. Az is tény, hogy azt igazoló adat, hogy a bukósisak megvédene a halálos fejsérüléstől, nem áll rendelkezésre.

Egy kanadai felmérés szerint azt sem lehet kizárni, hogy a bukósisak megnöveli a nyaksérülések kockázatát. A brit síklub szerint ez a zűrzavar az oka annak, hogy sok síelő visszautasítja a sisak használatát. Mindenesetre Európában, ha lassan is, de emelkedik a bukósisakot viselő síelők száma.

A vélemények különbözőek. A www.welove2ski.com szerkesztője, Peter Hardy, aki maga is 80 – 100 napot síel egy évben, olyannyira a felszerelés tartozékának tekinti a bukósisakot, mint a sícipőt. „Nemrég egy tesztsiklás alkalmával kiderült, hogy általában 60 mérföld/óra sebességgel síelek. Az átlagos síelők kb. 40 mérföld/órás sebességgel siklanak – és egy jól karbantartott pálya tud olyan keményen ütni, mint a beton, ha ráesnek. Én azt gondolom, őrültség bukósisak nélkül kimenni a pályára.” Hardy rámutat arra is, hogy az azt bizonyító adatok, hogy a biztonsági öv életet ment is csak használatának kötelezővé tétele után láttak napvilágot. Sok szörnyű balesetet látott már, és 15 évvel ezelőtt 600 láb magasból esett le síelés közben. Azt, hogy akkor nem sérült meg nagyon súlyosan, a szerencséjének tudja be. De azóta is mindig viselt bukósisakot.

Forrás: TimesOnline