Az EUB munkatársai sem néznek tétlenül a szezon elé: nemcsak új termékekkel állnak a sportos nyaralók rendelkezésére (lásd: http://www.eub.hu/dokumentumok/eub_beach.pdf), de igyekeznek megfelelő szaktudást is szerezni a témában. Ezért nemrég dr. Gőbl Anna, hazánk nemzetközileg is elismert búvár-szakorvosa, a budapesti hiperbár centrum orvos-igazgatója tartott előadást az EUB munkatársainak a búvárbetegségek fajtáiról, kialakulásuk okairól, a megfelelő elsősegély-nyújtás fontosságáról és a hiperbár kamrás kezelés lényegéről. Alábbiakban megpróbáljuk összegezni a legfontosabb tudnivalókat a búvárkodás egészségügyi kockázataival kapcsolatban.

Búvárbetegségek

A keszonbetegség (más néven dekompressziós betegség) akkor következik be, ha a mélyvízi búvárkodás során a búvár túl gyorsan emelkedik a mélyből a felszín felé. Nagyobb nyomáson megnő a belélegzett gázok oldékonysága a vérplazmában és a szövetekben, így azok nagy mennyiségű nitrogéngázt, oxigéngázt és szén-dioxidot fognak tartalmazni. Ha az ember ezután hirtelen kisebb nyomású térbe kerül, a gázok oldékonysága lecsökken, így buborékok formájában kiválnak (elsősorban a nitrogéngáz). A gázbuborékok a kapillárisokba kerülve a környező sejtek oxigénhiányát okozzák, elsősorban az agyban, de az ízületekben, a bőrben és a tüdő ereiben is. Tünetei: szédülés, eszméletvesztés. Súlyos formában halálhoz vezethet.

A búvárok számára ezért erősen ajánlott a nyomásmérő és az óra használata. Hogyha az ember búvárkodás után rövid időn belül repülőgépre ül, vagy magas hegységekbe utazik, szintén felléphet keszonbetegség, hiszen nagy magasságokban csökken a légnyomás.

Ha a nyomáscsökkenés lassan, fokozatosan következik be, a vérplazmából kis adagokban kiváló gázok a tüdőn keresztül folyamatosan eltávoznak, és nem képeznek nagyobb buborékokat a szervezetben.

Terápia

Búvárbalesetek esetén a túlnyomás alatti oxigén-belélegeztetés, azaz a HBO-kezelés az egyetlen oki terápiaforma. Ha nem, vagy nem kielégítően kezelnek egy súlyos búvárbalesetest, akkor ez tartós idegrendszeri sérüléshez, bénuláshoz, tartós fogyatékossághoz vezethet. A kezeléseket minél hamarabb meg kell kezdeni (annál valószínűbb a maradványtünetek nélküli teljes gyógyulás). A panaszok, tünetek nagy fokban javulhatnak, esetleges maradandó károsodások (rokkantság), magas rehabilitációs költségek is 'megtakaríthatóak' lesznek.

A hiperbár oxigenizációs (HBO) terápia során a páciensek 100%-os, orvosi tisztaságú oxigént lélegeznek be megnövekedett nyomás alatt, túlnyomásos kamrában. A HBO-terápia során a megnövekedett környezeti nyomás következtében sokkal több oxigén kerül be a tüdő léghólyagocskái körüli vérbe. A vérplazmában oldódott oxigén mennyisége - nyomásfüggően - a normális körülmények közt szállítotténak akár a 20-szorosára is nőhet. A magas O₂-koncentrációjú vér a véredényeken keresztül a tüdő léghólyagocskái környezetéből a test minden részére transzportálódik. Minél több O₂ van a vérben, annál mélyebben tud a szervekbe, szövetekbe diffundálni - akár négyszer nagyobb távolságra is, mint azt normál körülmények közt tenné.

Megelőzés, felkészülés

A dekompressziós betegség jeleinek felismerésében nagy jelentősége van annak, hogy fokozott figyelmet fordítsunk saját testünk működésére, hiszen a tünetek nem specifikusak, mindig arra a szervre jellemzőek, amelynek a vérellátása nem megfelelő. A panaszok legkülönfélébb kombinációi lehetségesek: pl. bizsergő bőr, fájdalom, zsibbadás, bénulás, szédülés, érzékszervi kiesések. A korai felismerésnek, mint minden betegség esetén, itt is óriási a jelentősége. Nem éri meg bagatellizálni a fájdalmakat, hiszen a betegség akár halállal is végződhet. A helyzetet nehezítheti, hogy a tünetek gyakran nem közvetlenül a merülés után jelentkeznek. A HBO kezelést viszont több nappal az eset után is sikerrel alkalmazhatjuk.

A felkészülés nélkülözhetetlen része, hogy a búvár vagy búvárjelölt búvár-szakorvosi vizsgálaton is részt vegyen. Egyrészt egyre több országban ellenőrzik az alkalmassági meglétét, másrészt egy átfogó szűrővizsgálat során sok olyan körülményre fény derülhet, amelyre a merüléskor fokozott figyelmet kell fordítani. Nem elég a háziorvossal bepecsételtetni, hiszen egy búvárbaleset kivizsgálásakor jogi kellemetlenségek érhetik az embert, de a lényeg mégis az, hogy a nem szakorvos által kiadott engedély csak látszatbiztonságot jelent a búvár számára. Mindamellett a Magyar Búvár Szakszövetség Merülési szabályzata szerint évente kellene végeztetni búvár-szakorvosi vizsgálatot, ami azért is hasznos, mert az orvosok a pácienseket személyre szabott tanácsokkal is ellátják.

Néhány hasznos tanács

A búvár elsősorban a saját biztonságáért felelős. A biztatások és lehetőségek ellenére is ismernie kell képességei/képzettsége határait.

Az eligazítást figyelemmel kell kísérni, ez növeli a merülés biztonságosságát, a súlyos balesetek jelentős része már a parton megelőzhető!

A mélyebb merülések megelőző felkészülést igényelnek, hogy a búvár hozzászokjon a nitrogén-narkózishoz, megtanulja azt felismerni és kontrollálni. A biztonsági megálló kihagyása súlyos problémákat okozhat.

A baleset néha egészen apró dolgokon múlik (pl. egy stresszes helyzet, fáradtság, apró hiba).

Ne búvárkodjunk olyan helyen, ahol nagy a hajóforgalom!

Érdemes és biztonságos búvárzászlót használni, és a környezetében maradni. Újabb felszíni jelzés, búvárzászló használata fontos, ha elhagyja a csoport a védett, az eredeti búvárzászlóval jelzett területet.

Akármilyen szép helyen merül is a búvár, egy megterhelő merülés után tanácsos pihenni.

Búvárok, figyelem! Az EUB Super Beach Nívó és Super Beach Top utasbiztosítási termékei fedezetet nyújtanak a külföldi hiperbár-kamrás kezelésre, valamint a magyarországi hazaérkezést követően a sürgősségi orvosi ellátás folytatására és a hiperbár-kamrában történő kezelésre is, sőt egyéb az OEP által nem térített ellátásokat is térítenek (részletes információ: http://www.eub.hu/dokumentumok/eub_beach.pdf).

Források: búvárbalesetek.hu, baromedical.hu, divecenter.hu